Apa, a harmadik gyerek
A család gyereklétszáma mindig plusz egy, hiszen a férfi, sokszor gyerekként viselkedik. Nyomában zoknik, sárfoltok és üres zacskók.
Apa, a harmadik gyerek
„Szeretnél még gyereket?” szokták kérdezni rendszeresen, nem mintha a két utód a nagy átlaghoz képest egy alacsony szám lenne. Én pedig szemrebbenés nélkül nemmel szoktam válaszolni, megtoldva azzal a kiegészítéssel, hogy „…köszi, három gyerek bőven elegendő”.
Ilyenkor zavartan pislog rám mindenki, számolják a kicsiket körülöttem, kusza családi viszonyokra próbálnak rálelni. Aztán megmentem őket és elárulom, hogy a férj a harmadik gyerek.
Be kell, hogy valljam, saját magamnak köszönhetem a férj gyermekded hozzáállását. Persze, azt is mondhatnám, hogy az anyósomnak, sőt, az egész női nemnek, az anyák elkényeztető társaságának generációk óta. Mert ha megtehetik, hogy 40 évesen szanaszét hagyják a dolgaikat, az pusztán a mi hibánk.
A férfi szeretnivaló így is
Persze a férfi szeretnivaló így is. Még akkor is, ha a gyerekeink már megtanulták a tányért beletenni a mosogatóba evés után, kedves férjünk viszont otthagyja az asztalon minden este. A zoknijaival pedig a lakás bármely pontján találkozhatunk: a konyha kellős közepén (bocs, a cipővel együtt lejött és odébb rúgtam…), a nappali ülőgarnitúráján (bocs, melegem volt tévézés közben), vagy a kertben a hintaágy mellett (bocs, mezítláb akartam a fűben sétálni).
Takarítás után
A leginkább bosszantó azonban, amikor takarítás után gyalogolnak végig a lakáson, vagy koszolják össze az asztalt, konyhapultot, valami krémes, de mindenképpen nyomot hagyó valamivel. Amikor mi éppen hanyatt dőlünk, mert elkészültünk és tiszta minden, akkor szembesülünk azzal a váratlan dologgal, hogy valaki megint rendetlenséget csinált. Mit lehet tenni ilyenkor? A legegyszerűbb, ha fogunk egy Flóraszeptet és pillanatok alatt eltüntetjük a férfi tökéletlenségére utaló nyomokat. Mert bizony, nem kettő, hanem velük együtt három gyerekünk van, akik viszont kiválóan eljátszanak együtt…
